Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

2019. TIZENHARMADIK TELJESÍTMÉNYTÚRA

Tizenharmadik Löszölő (35) és Tökölő (16) valamint tízedik Megalöszölő (51) túrák 2019-ben

 

Változtatások az előző évhez képest: semmi.

 

Elöljáróban meg szeretném jegyezni, egyáltalán nem vagyok babonás. Az év eleji gyűlésünkön még viccelődtünk is, hogy a 13. rendezésünk éppen tizenharmadikára fog esni. Akkor biztos most fog szakadni az eső. Haha, de jó poén.

Aztán úgy is lett.

 

Idén ismét esőnapot hirdettünk. Eddig nem fenyegetett annak a veszélye, hogy igénybe kell vennünk. Most viszont már hétfőtől jelezte a meteorológia, el fog romlani az idő, és pont szombaton lesz a legtöbb csapadék. A napok előre haladtával sem változott a prognózis, egyre biztosabbá vált, most bizony nem ússzuk meg. Kérdés, hogy mekkora eső lesz? Az előrejelzések nem voltak egyértelműek. Minden adó más-más százalékban jelezte a mennyiségi és területi eloszlást. Némi reményre adott okot, hogy környékünknek sajátos mikroklímája van. Az észak-nyugatról érkező felhők nagy részét eltolja a Balaton keleti medencéje. Csütörtök délutánig kellett eldöntenünk, hogy megtartjuk-e a túrát. Marikával félóránként hívogattuk egymást: mi legyen? Végül is nem mondtak egész napos, nagy mennyiségű esőt, sem komoly zivatarokat, így a megrendezés mellett döntöttünk. Intézkedtünk, hogy az információ kint legyen a saját honlapunkon, illetve a TTT oldalán. Aztán majd csak lesz valahogy. Marika közben jelzi, kevés a terepjárós, eddigi segítőinknek programja van. Sok telefonálgatás után tudtunk csak összeszedni kellő mennyiségű autót. Hogy teljes legyen az örömöm, apám hívott: baj van. Mentő vitte a kórházba, trombózis gyanújával. Idegőrlő órák teltek el, mire kiderült, semmi probléma, csak a háziorvos volt túl óvatos. A legjobbkor jött ez is.

 

Pénteken szokás szerint negyed ötkor kelek. Pirkadatra érek ki az erdőbe. Kocsimban elfogyasztom szendvicseimet, majd irány a rengeteg. A mély vízmosás szélén akasztgatom a szalagokat, mikor arra leszek figyelmes, hogy az ösvényen egy hat-hét főből álló vaddisznó-csorda sétál velem szemben. Megdermedek. Gyors pillantás a környező lelógó ágakra. Nem sok van. Igazából egy sem. Szerencsére a röfik előttem tíz méterre lemennek a horhos aljára. Engem valahogy nem vesznek észre. A jószágok lent megállnak, ráérősen túrják az avart. Nincs időm megvárni, hogy ők is megreggelizzenek, egy diszkrét köhintéssel tudtukra adom, társaságuk akadt. Finomak a makkok, még mindig nem figyelnek fel rám. Erre hangos szóval szép jó reggelt kívánok nekik, mire méltatlankodó röfögések közepette felrohannak a túloldalra és végre elszaladnak.

 

A dombháton, közvetlenül a hát-útra kiérkezés előtt van egy levágós szakasz. Vadállatok járták ki az ösvényt, amit használni szoktam, nehezen követhető. Ha harmincszor nem jártam erre, akkor egyszer sem. Most valahogy nem találom a nyomokat. Keresztbe-kasul mászkálok fel-alá, de nem akar összejönni. Összezavarodom, nem ismerősek a tereptárgyak, azt sem tudom, hol vagyok. Több próbálkozás után kénytelen vagyok az erdészeti úton körbe menni a túlsó végéig. Innen viszont már nincs gond. Úgy látom mintegy 4-5 fokot tévedtem. Micsoda szégyen! Ezt nem tudhatja meg senki sem. 

 

A főbb részek szalagozása után általában haza szoktam menni, pihenni egyet és ebédelni. A kocsimhoz érve azonban azt tapasztalom, hogy elkezd szemerkélni az eső. A leghosszabb távot teljesítők bemelegítő körén van két olyan rész, ami jelzett ugyan, de néhány letéréshez muszáj megerősítő szalagokat helyeznem, mert itt ritkák a jelek. Gyalog ezek messze vannak, autóval viszont jól megközelíthetőek. Kivéve, ha fel van ázva a talaj. Gyorsan ki is rongyolok, amíg még lehet. Előre gondolkozván az eső miatt, egy táblát is ki akarok helyezni az első ellenőrző ponthoz, hogy azt ne itt, hanem pár kilométerrel távolabb, Somban keressék. És ekkor ér a meglepetés. A Kis-Koppány fölött húzódó hidat felújítás miatt lebontották. Csak a vázszerkezet maradt meg. A csúszós vasgerendákon csak a bátrabbak mernének átkelni, így ez nem opció. Más megoldást kell keresnem. Szerencsére innen mintegy kétszáz méterre a vasút is átmegy a patakon, így pár szalaggal arra vezetem az útvonalat, majd kiteszem a táblát is. A tavalyi hibából okulva, pár mondatos módosítást fogalmazok meg, amit sokszorosítok, és a füzetekhez tűzök. Ezzel el is megy egy órám.

 

Itt az idő beszerezni a dinnyéket. Idén csúszik az érési ideje, így a szokásos helyről nem tudok venni. Végigjárom a faluban az összes árust, de mindenhol horrorisztikus, 380 forint körüli áron akarják adni. Rákérdezek egy, a siófoki vásárcsarnokban áruló kistermelő ismerősömnél, hogy náluk mit kóstál, de ott sem olcsóbb. Mentő ötletként kajszibarackot veszek tőle, ami utólag jó döntésnek bizonyult.

 

A nap folyamán többen hívnak, hogy akkor biztosan megtartjuk-e a túrát? Főleg a két hosszabb távra nevezők telefonálnak, és nagyon örülnek a hírnek. Végre enyhe idő lesz. Mi azért aggódva várjuk a holnapi napot.

 

Szombaton ötkor kelek és már rohanok is az ablakhoz. Összefüggő, de vékony a felhőtakaró. Esőnek semmi jele. Eddig jó. Az iskolánál is minden rendben zajlik. Úgy néz ki, Megalöszin sokan fognak indulni. Lassan szivárognak a Tökik is. A kezdeti zűrzavar nyolc körül szokott konszolidálódni. Ekkor már a pontőrök túlnyomó része a helyén csücsül, az Áldoshoz szelődnek az alapanyagok, állítjuk a két sátrat. Kezdjük átkozni az időjósokat, hogy elijesztik itt a népet a túrázástól, de nyugat felől beszürkül az ég és már kopog is az eső a fejünkön. Egyre jobban rázendít. Gyorsan az üst és a zöldségeket metélő asszonyok fölé tákolunk hevenyészett sátrakat, bár nem nagyon aggasztja őket az eső, vidám mindenki. Mobiltelefonon figyeljük a radarképeket, meddig tart az áldás. Úgy néz ki, még fél órát kell kibírnunk. Nagyjából tíz percig esik intenzíven, utána már csak szemerkél. Ahogy mondtuk, ez még belefér. A legtávolabbi pontról visszaérkező sofőrtől megtudjuk, hogy nem ázott fel nagyon a talaj, még az ő városi terepjárója sem akadt el.

 

A tizenhárom ellenőrző pont fele fedett helyen van. A többinél levők remélhetőleg jól felkészültek az időjárás viszontagságaira. A Betyár-barlangnál szolgálóknak jelezzük, hogy jöjjenek le az információs tábláig, és a túrázókat tereljék egy biztonságosabb útra, ami nem a meredek domb oldalában megy, hanem egy völgyben kapaszkodik ki a gerincre. Ez is jó döntésnek bizonyul és nem téved el senki sem. Azért vannak olyanok, akik ragaszkodnak az eredeti útvonalhoz, és megküzdenek a csúszós ösvénnyel. Bíznak magukban és a felszerelésükben.

Más érdekesség nem történik. Néhány eltévedő miatt megint sötétbe nyúlik a nap, de ezt már megszoktuk. 

 

Idén sajnos könnyebb dolgunk volt. Az eső sok családot elriasztott a túrázástól, ezért főleg a Tökölőn szenvedtünk el nagy veszteségeket. A Megalöszölőre viszont sokan neveztek. Csak 2015-ben indultak többen ezen a távon.

 

Most megint egy kicsivel több volt az eltévedés. Egy helyen (amit többen is benéztek) jogosnak éreztem a panaszokat. Szalagozott rész érkezett jelzetthez. Az utolsó szalagot arra a fára tettem, amin a festett jelek voltak. Okosabb lett volna két-hárommal hátrébb rakni. Legközelebb majd erre is odafigyelek. Azt nem tudom, hogy a túrázók miért döntöttek úgy, hogy itt le kell kanyarodniuk, mivel a füzetben erre nincs utalás. Gyanítom, hogy nem vették elő a zsákjukból. Amúgy most még több eligazító táblát helyeztem ki könnyítésnek, de ez sem volt elég. A legérdekesebb kívánság az volt, hogy egy fix táblával rendelkező kereszteződésnél tegyek ki egy papírt is. Megkérdezésünkre bevallották, hogy nem nézték a leírást, hanem emlékek alapján haladtak és erre valahogy másként emlékeztek. Az utóbbi években rossz tapasztalataim vannak ez ügyben. A túrázás nem csak arról szól, hogy nagy távokat küzdünk le gyalog, hanem arról is, hogy közben tájékozódunk. Ez is fontos része ennek a sportnak és fejleszteni kell ezt a képességünket. A mi túráink útvonala elég bonyolult, sok letéréssel, irányváltással. Itt a lehetőség, hogy kipróbálja magát mindenki, mit tud. Csak el kell tenni a kütyüket, és elővenni az itinert. Úgyhogy nem lesz több tábla.

 

És nem lesz több esőnap sem. Ha ilyen bizonytalan az előrejelzés, két nappal előre nagyon nehéz dönteni. Utólag kiderült, hogy a két héttel későbbre meghirdetett esőnapon kísértetiesen hasonló volt az időjárás. Reggel kisebb zápor esett. Semmivel sem lettünk volna előrébb.

 

 

STATISZTIKA:

Nevezők: Tökölő: 191

                 Löszölő: 53           

                 Megalöszölő: 45

                 Összesen: 289

Települések: 70  legtávolabbi: Hajdúhadház (Hajdú-Bihar megye) 

Nevezők néhány településről: Siófok: 72, Ságvár: 37, Kaposvár: 8, Budapest: 44,  Székesfehérvár: 14

Legfiatalabb teljesítők: Tökölő: Kovács Noé (5) Siófok, Löszölő: Tavasi Bence (14) Balatonföldvár, Megalöszölő: Kalmár Luca (18) Siófok

Legidősebb teljesítők: Tökölő: Kovalik András (81) Budaörs, Löszölő: dr. Farkas Elek (75) Piliscsaba, Megalöszölő: dr. Farkas Sándor (80) Siófok

A tizenhárom alkalommal 287 településről 2204 túrázó érkezett hozzánk, ebből hatan minden rendezvényünkön részt vettek.