Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

 

Ságvár múltja és jelene

 

Akik ma - a ságváriak által csak csapásnak nevezett - aszfaltozott úton közlekednek, aligha foglalkoznak azzal, hogy majd’ 20 000 évvel ezelőtt itt élt rénszarvasvadászok nyomán járnak. S nem mindenki tudja azt sem, hogy az övék voltak az első „épített lakások” is, amelyekben barlang híján laktak. Nem a mai csinos hétvégi házakra kell gondolni, hanem a természet alkotta gödrökre, amelyeket az elejtett rénszarvasok agancsával és lenyúzott bőrével borítottak be, ezekben húzták meg magukat, tűzhelyeik nyomára is itt akadtak a kutatók.

Szakmai körökben Európa szerte híresek a ságvári leletek, másutt feltárt anyagok korát is ezekhez viszonyítják.

 

Kép

 

  Rénszarvasbőrből készült sátor (rekonstrukció a ságvári lelet alapján)

 

Más korok is itt hagyták nyomukat, de a legjelentősebbet a római-kor, amikor a község területén a hajdani, valószínűleg kelta nagybirtok központjába települtek be a hódító rómaiak.
Már Kr. u. I. évszázadban itt éltek a Sió-csatorna elődjének kiásására ide telepítettek, a kereskedők, a polgári lakosok, hiszen a mai Pécset (Sophiane) Győrrel (Arrabona) összekötő hadiút egyik fontos állomása Tricciana volt (nevét a három út találkozásából származtatják).

A II. században erőddé (castrum) alakítják, 1000 katona befogadására volt képes, olyan kényelemmel ellátva, hogy császárok is megfordultak falai között. Innen származik Aelius Triccianus alsópannóniai helytartó, aki Caracala császár barátságát bírta. Az erőd 375-ben leégett, nem építették újjá, de továbbra is laktak a falai közt, egészen a római birodalom bukásáig.

 

Kép

Az egykori erőd falának maradványai ásatáskor (Református templom melletti park)

 

Hogy Tricciana lakosai milyen gazdagok voltak, arról a Tömlőc-hegyen feltárt temető 342 sírja is árulkodik. Találtak ékszereket, használati tárgyakat, amelyeket útravalóul halottaik mellé tették. Nem csak a jómódról, de a korai kereszténységről is tanúskodnak a Jézus monogramos téglák, ládika veretek, de akadt egy fibula (üvegpohár) is, amelyre a következő „tanácsot” vésték fel: Igyál, s élj boldogul! Valószínűleg nem az erőd alatt folyó patak víz fogyasztására biztatott, hanem a borra, amelynek „forrását”, a szőlőt a rómaiak ültették a domboldalakra. 

 

Kép

Kép 

Ásatás a Tömlőc hegyen (1938)

 

Róma végnapjai után jöttek-mentek a különböző népek, míg honfoglaló őseink egy csoportja Ság vezetésével betelepült az erőd falai közé (tőle származtatják a község nevét is). Kettős földvárával Koppány (Kupa) hagyott itt emléket, akinek egyik alvezére, Bere őrizte a várat s a környéket (legalábbis így őrizte meg a szájhagyomány). Bere nevet viselte a vár mellett épült két falu, de a mai Jaba patak is, valószínűleg jóval bővebb vízmennyiséggel.
Koppány lázadásának leverése után királynéi, majd később egyházi birtok lesz különböző apátságok, lovagok használatában. Szent László tiszteletére monostort emeltek, kiszolgálására Szent László pusztát tartották, mára erdőrész neveként maradt fenn.
Ságvár alakban 1460-ban jelent meg Gámi Kristóf birtokaként, majd az Ugali család tulajdonába került, ahol szőlőtermeléssel, borászattal foglalkoztak.
Megfordult itt tatár, török, az utóbbi 150 évig tanyázott nálunk, a falu 52 házából a hódoltság végére mindössze 2 maradt. A török korból származik a már említett Tömlőc-hegy neve, a törököknek itt volt a tömlőcük, a római kori temető környékén. Takaró Mihály tihanyi várkapitány két alkalommal is „megostromolta” az erőd-templomot, az ott tanyázó törököt kifüstölve.
A hódoltság után a határ nagy része egyházi birtok lett, a veszprémi káptalan birtokolta egészen a II. világháború után bekövetkezett földosztásig.

Enyingi Török Bálint hatására erősödött meg a reformáció, 1646-ra virágzott az egyház. Később a római katolikus létszám lényegesen megnőtt, az egyházi birtok hatása miatt.

 

  Kép

  A ságvári református és római katolikus templom napjainkban

 

Az 1848-as szabadságharcban 28 ságvári nemzetőr „szerepelt”. Gál György kiliti lelkész itt mondja lázító beszédét, akit először halálra majd később várfogságra ítéltek.

Az első világháború 65 falubeli áldozatot követelt, míg a második világégésben a falubeliek közül 50 katona, 6 polgár és 4 idegen katona is elesett. Nevüket és emléküket a Fő utcán és a katolikus templom előtt felállított emlékművek őrzik.

 

Kép

Az I. és II. világháborús emlékmű

Földosztás után lebontották az 1860 táján épült Gám – pusztát, anyagából megépült három új utcasor.

1959-ben megalakult az „Egyetértés” Termelő Szövetkezet, ahol közel sem jókedvükből lettek a falubeliek a közös hívei.

Még ebben az évben megépült az általános iskola középső épülete, amelyben két tanterem, iroda és szolgálati lakás is helyet kapott. Az iskola 1973-ban bővült tovább: 3 tanterem, 2 iroda és egy vizesblokk került kialakításra.

A falu növeknő lélekszámának köszönhetően 1986-ban újabb bővítésre volt szüksége az általános iskolának. Az új épületben 2 tanterem, iroda és vizesblokk került kialakításra, amely társadalmi munkában épült.

1981-ben az óvodában is felújításra került sor: új 300 adagos konyha szolgálta és szolgálja napjainkban is az ovisok, az iskolások és a falubeliek kényelmét.

1984-ben tűzoltószertár megépítése valósult meg, amely kisebb átalakítással ma szolgáltai lakás szerepét tölti be.

1989-ben megkezdődött Ságvár-Som-Nyim községek ivóvízhálózatának kiépítése, amelyet 1990 decemberében adtak át.